Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A lovas felszerelések ápolásának éppolyan természetesnek kell lennie, mint annak, hogy mi is tiszta ruhában járunk. A rendszeres és szakszerű ápolás egyrészt a kulturált kinézetet, másrészt a felszerelések tartósságát, azzal együtt a biztonságos lovaglást szolgálja. Természetesen ehhez bizonyos mértékű napi tisztán tartásra és ritkább, de rendszeres teljes karbantartásra is szükség van.
Közvetlenül minden egyes lovaglás után érdemes az összes felszerelést kicsit letisztítani. Frissiben mindössze néhány perces munkát jelent, később viszont a rászáradt szennyeződéseket már sokkal nehezebb eltávolítani. Pedig legkésőbb a legközelebbi lovaglás előtt meg kell ezt tennünk, mert a zablára rászáradt szennyeződések elősegíthetik a száj csúnya feltörését.
   
Miután leszerszámoztuk lovunkat, először alaposan mossuk le a zablát. A kantár bőréről nedves ronggyal finoman távolítsuk el a ló izzadságát. Ha a kantár bőre nagyon vizes lesz a zabla lemosása közben, egy puha, nedvszívó ruhával töröljük szárazra. A nyereg alól vegyük ki az izzasztót, és nedves felével kifelé fordítva tegyük olyan helyre, ahol könnyen ki tud száradni a következő használatig. Vizes vagy nedves izzasztót sose tegyünk a ló hátára. Ezt követően a heveder bőrét a kantáréhoz hasonlóan tisztítsuk meg a ló izzadságától és töröljük szárazra. Ha ínvédőt használtunk, és az sáros lett, úgy a száradást követően keféljük ki belőle teljesen a sarat, de ha módunkban áll maradéktalanul megszárítani, úgy javasolt a kimosása is. Nedves, sáros időben nem célszerű fáslit használni. Ha azonban mégis sáros lesz a fásli, azt mindenképpen mossuk ki és szárítsuk meg.
    A felszerelések teljes karbantartásához hozzátartozik, hogy
időről időre ellenőrizzük épségüket. A fesleni kezdő varrásokat, a megrongálódott felszerelést, a leszakadt szíjat azonnal varrassuk meg. Az éppen csak fesleni kezdő felszerelés javíttatása lényegesen olcsóbb, mintha megvárjuk, hogy nagyobb legyen a hiba, és könnyebben, szebben, biztonságosabban is javítható. A túlzottan megrongálódott felszereléssel már jobb, ha nem kísérletezünk. Inkább dobjuk el, cseréljük ki a ló épsége és saját biztonságunk érdekében.
   
A bőrből készült felszereléseket száraz, hűvös helyiségben kell tartani. Nedves, páradús levegőjű helyen könnyen megduzzad, megpenészedik a bőr – ezért ilyenkor nem lehet a szíjakat befűzni a bújtatókba –, túl melegben pedig kiszárad, törékeny lesz és megrepedezik. Ha teljes ápolást tartunk, szedjük részekre a bőrfelszereléseket, hogy a könnyen szorossá váló bújtatók, csatok töveit megfelelően ki tudjuk tisztítani. Ez hozzájárul használatuk kényelmességéhez és élettartamuk jelentős növekedéséhez is. Mivel sok bőrápoló szeren könnyebben megtapad a por, először távolítsuk el a bőrről a port, piszkot, és az esetlegesen keletkezett penészt. Lehetőleg olyan kefével dolgozzunk, ami nem okoz sérülést a bőrön.
Utána bőrszappannal (más néven nyeregszappannal) és egy nedves szivacs segítségével eltüntetjük a további szennyeződéseket. Miután a bőrfelszerelések majdnem teljesen megszáradtak (ennek főként hideg, nedves időben van jelentősége), kenjük át őket bőrápolóval. A bőrápolóknak ma már igen sok fajtája ismert: balzsam, olaj, kenőcs, méhviaszos krém. Szerepük nem csak az, hogy csillogó, fényes felületet adjon a bőrnek, ne is ez legyen a szempont egy termék megvásárlásánál! Sokkal fontosabb, hogy jól táplálja a bőrt, szívódjon fel, és lehetőleg minél kevésbé képezzen ragadós réteget. Vannak színezett és színezetlen változatok is. Ha színezettet választunk, figyeljünk arra, hogy harmonizáljon a bőr színével, de számoljunk azzal, hogy a lovas nadrágon és az izzasztón maradandó vagy nehezen eltávolítható foltokat hagyhat. Miután a kiválasztott ápolószerrel átkentük a bőrt, hagyjuk azt beszívódni (ez néhány órát vesz igénybe), és utána fényesítsük ki. Kifényesítésnél figyeljünk arra, hogy a bőrök szélén és a bújtatóknál esetleg nagyobb mennyiségben felrakódott kenőcsöt távolítsuk el.
   

 A régen mosott nyeregalátét keménnyé, merevvé válik, majd megtöredezik. Nem szabad hagyni ennyire elkoszolódni, mert hozzájárulhat a nyeregtöréshez, a ló hátán a szőr jelentős kikopásához és az izzadságot sem képes már kellő mértékben felszívni. Tisztításuk sokaknak okoz problémát, hiszen nem szívesen rakják be otthoni mosógépükbe a nehéz, lószőrökkel teli ruhadarabot, a tisztítókból pedig rendszerint eltanácsolnak.

 Ehhez hasonló problémát jelentenek a lótakarók, azzal a különbséggel, hogy esélyünk sincs arra, hogy  a téli takarókat méretük és súlyuk miatt egy átlagos háztartásban található, normál méretű mosógépbe betegyük. Mi a megoldás? Vagy megkeresünk egy erre specializálódott céget, ahol ipari gépekkel mossák ezeket a ruhaneműket, vagy nekilátunk kézi módszerrel.


A téli takarókat méretük és súlyuk miatt egy átlagos háztartásban található, normál méretű mosógépbe betegyük.

    Minél sűrűbben mossuk őket, annál könnyebb a tisztításuk és a mosógépre sem annyira veszélyes, nem okoz dugulást. Akár kézi, akár gépi mosás mellett döntünk, először alaposan keféljük át minden irányba gyökérkefével, hogy a belefúródott szőrszálakat előbb fellazítsuk, majd nagyrészt kikeféljük az anyagból. Utána következhet a mosás. Olyan mosószert használjunk, amely – mivel az anyag közvetlenül érintkezik a ló bőrével – nem válthat ki allergiás reakciókat és a biztonság kedvéért alaposan öblítsük ki a mosást követően. Csak teljesen megszáradt izzasztót tegyünk a ló hátára.
    Ha lovunk télen takaróban áll az istállóban, akkor kiemelt szerepe van annak, hogy
rendszeresen tisztítsuk a takarót, különben a meleg, sokszor nedves környezet kitűnő lehetőséget kínál egyes kórokozók megtelepedésére, és bőrbetegségek (pl. bőrgombásodás) alakulhatnak ki.
    Az ínvédők és a fáslik tisztítása hasonló a nyeregalátétekéhez. Még fokozottabb figyelmet kell azonban fordítani az ínvédők tisztán tartására, hiszen a lábon okozott sérülések hatása maradandóbb lehet.
Aki biztonsági kengyelt használ, mely egy kioldószerkezettel megakadályozza eséskor a láb beakadását, minél sűrűbben tisztítsa meg erős kefével és vízzel a csuklókat, csatlakozókat. E nélkül a kengyel nem záródik, vagy nem nyílik funkciójának megfelelően, és nem gátolja meg a láb beszorulását, indokolatlan kinyílásával pedig akár balesetet is okozhat.
    Kezdő lovas lábára ugye semmilyen sarkantyú nem való. Mégis, a későbbiekre nézve megemlítem, hogy ugyanilyen fontos a nagymamáink derelyeszaggatójára emlékeztető „tarajos” vagy „pörgős” sarkantyúknak a tisztítása. A középső résznek könnyen el kell forognia ahhoz, hogy ne okozzon sérülést a lónak.

   


Lehetőség szerint minden lónak legyen saját felszerelése.

Lehetőség szerint minden lónak legyen saját felszerelése. Egyrészt így mindig a neki megfelelő ínvédő kerül a lábára, kisebb az esély, hogy valaki rosszul állítja be a kantárját, másrészt, nehezebben vihetünk át fertőzést egyik lóról a másikra.
    Ugyanez vonatkozik a lóápoló eszközökre is. A sömör, a gombásodás, a fertőzések könnyen terjednek a közös felszerelések révén. Lázas, vagy fertőző beteg lóhoz viszont mindenképpen külön tisztító eszközöket használjunk. Felszereléseit minden használat után fertőtlenítsük ki olyan szerrel, amely egyébként mérgezést nem okozhat. Hagyjuk otthon inkább a jól ismert háztartási fertőtlenítő szereket és részesítsük előnyben azokat, melyek akár a száj sebeinek fertőtlenítésére is javallottak – az oldat elkészítésénél pedig ügyeljünk a helyes százalékos arányra. A lelkiismeretes kezelés, fertőtlenítés nem csak a betegség tovább terjedését gátolhatja meg, de a gyógyulófélben lévő lónál elejét veszi a visszafertőződésnek is.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Sziasztok!

(Gonda Enikő (szerkesztő), 2010.06.21 14:17)

sziasztok4 remélem tetszik az oldal, bár még csak most indítottam el, de már sok érdekes dolgot feltettem, és ha akartok valamit feltenni, akkor csak küldjétek el email-ben! a címem: tancolohercegno@freemail.hu
Jó szórakozást:)